Szomorú idézetek..:'(
○ Remélem emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jut majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintéseim... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet... Múlt leszek,mert a jövőd nem lehetek...<\3 :(
○ Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem, az élet útja rögös és nekem ell kell mennem... Bele se merek gondolni milyen lehet a nagy Ő, mire beleszeretnék ő is azt mondaná; agyő...ˇ-ˇ
○ Miért akkor fagynak el a szavak, amikor igazán kellenének? Miért akkor tűnsz el egyből, amikor igazán szeretnélek?:|
○ Egyedül vagyok, nem vagy itt velem.. Nem ölelsz át forrón, nem fogod a kzem.. Megint elmúlt egy nap, peregnek az órák.. Nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rád..:'(
○ Rámosolygok és úgy teszek, mintha minden rendben lenne... Pedigbelül úgy fáj, hogy nem szeretett...
○Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, Gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom: NEKEM SEM KELLESZ MÁR.
○ Amit nem tudsz, nem fáj talán, de amit nem értesz, az meg rohadtul tud fájni.
○ Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak.
○ Valami halk nesz, valami csendes roppanás, csak a szívem hullt darabokra, semmi más.
○ Remélem tudod: elveszítetted a bizalmam..
○ Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ..
○ Nem ez volt a legjobb kapcsolat a világon, de én (még) szeretlek és karjaidba vágyom..
○ Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres... csak akkor már hiába kérsz, kezem más kezében lesz réges-rég..
○ Nem az rendített meg, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked...
○ Nem tudom mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem bocsásd meg nekem!
○ Sose próbálj más lenni, mint amilyen vagy, mert azzal megtéveszted az embereket. A megtévesztés átverés. Az átverés csalás. A csalás bűn..
○ Becsüld azt, amid van, kívánd azt, ami nem a tiéd, de semmiképpen se sírj olyan után, amit már elvesztettél..
○ Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer.. utoljára..
○ A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.
○ Tudom, hogy máson jár az eszed.. mikor rám nézel, néha olyan, mintha nem is engem, hanem őt látnád bennem..
○ Hogy lehet az, hogy sohasem hallottam tőled: "csak Veled akarok lenni"? Azt hiszem sosem éreztél így...
○ Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..
○ Egy nap a könnyek felszáradnak, és minden pontosan úgy fog alakulni, ahogy meg van írva..
○ Ma sírtam, de nem azért mert hiányoltalak.. hanem azért, mert rájöttem, hogy nélküled is minden rendben..
○ A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni :/
○ Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem </3
○ Akkor a legrosszabb valaki hiánya, ha az illető melletted ül és te tudod, hogy sohasem lehet a tiéd..
○ Lehet, hogy neki nem vagyok 'elég jó', de talán valaki másnak így vagyok tökéletes..
○ Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok.. a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással; a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg..