Vannak álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok, melyeket remélned kell. Vannak álmok, melyek valóra válnak, és van, aki minden álmot valóra válthat.

 

Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: könyörgöm, ne menj el!

 

 

Ki kellett volna nyitni a szemed, és meglátni, hogy bolondultam érted.

 

Nem tehetek róla, hogy ennyire beloptad magad a szívembe... Nem tudom, hogy sikerülhetett ez pont Neked, de mostmár ott maradsz, amíg csak élek.

 

 

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, de tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

 

Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.

 

 

 

 

Nem akartam szeretni őt, ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szerettem, nagyon, pedig Ő rám se nézett. 

 

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhettenm, fájdalmas örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. 

 

Még annnyi mindent mondhatnék neked,
Mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled." 

 

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból, hogy megölelhesd. 

 

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb az, ha hiába szeretsz. 

 

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. 

 

 

 

 

 

 

Akkor tudod, mi is az a magány,
Mikor egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt más, csak a nyomasztó sötét.

 

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
S kijössz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki Veled boldog akart lenni.

 

Jó volna érezni, ahogy csókol a szád,
Jó volna érezni a bőröd illatát.
De csak fekszem az ágyamon,
Hallgatom a csöndet,
S arcomon folynak a szomorú könnyek.

 

Felébredtem reggel, könnyes szemekkel, és tudtam: Újra Veled álmodtam...

 

Az ember képes megszokni a magányt, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokását elölről.

 

Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem aki nélkül nem. 

 

 

Oldal: Reménytelen szerelem idézetek
·٠•ღ Timii honlapja.. ღ•٠· - © 2008 - 2024 - timiiioldala.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat